3. Fejezet - "Évek óta lövi magát..."

  Halii!! Háát itt lenne a következő, remélem tetszeni fog !! :)))) Fura most én is újra olvasom, és nem mondhatnám, hogy túlságosan elégedett vagyok vele, de legalább látom mikre kell figyelnem.
  B.U.É.K. MINDENKINEK!!!!!!

                          Joo Olvasást!!

                                                    Xx Blair

- Nem beszélgetni jöttem. - Mondta Jen nem törődve apja kérdéseivel. - A
pénzemet akarom elkérni, amit anya rám hagyott. – Érzelemmentesen mondta
végig apját figyelve. Az utolsó mondatra Mike hirtelen felkapta a fejét.
- Te - Tessék? Minek? Hiszen… Hiszen bármit kérsz, én megadom neked!
Minde…- folytatta volna a kérdezősködést, de a lány belé fojtotta a szót.
- Nekem nem a te pénzed kell! Hanem az, amit anya rám hagyott. Vagy is a
saját pénzem. Felőlem hozzá rakhatod a családi örökségből rám eső részt is, de
az a pénz, amit anyutól kaptam, azt mindenféleképpen elviszem. - mondta
határozottan, ellenmondást nem tűrő hangon. – Elmegyek. - tette hozzá. Úgy
érezte ennyivel még tartozik.
- Hova? Mikor? - Mike egyre jobban zavarba jött.
- Még nem tudom. De sietek, szóval kérem a csekket. - annyira nemtörődöm
volt Jen hangja, az fájt legjobban apjának. - Most.
- Nem. - Mondta, hosszú gondolkodás után Smith igazgató.
- Nem? - kérdezett vissza hitetlenkedve Jenna. Apja még soha semmit nem
tagadott meg tőle.
- Nem - Mondta most már határozottabban Michael. - Nem, amíg nem mondod
el, hova mész és miért?
  A Smith lányban kezdtek újra előjönni az érzelmek, de gyorsan megmakacsolta
magát. Taktikát váltott.
- Ha nem adod ide, tönkreteszlek. És hidd el, meg tudom tenni, képes vagyok
rá. Addig le nem állok, amíg teljesen csődbe nem megy az egész vállalat. Egy
éven belül ezt garantálom. Szóval válassz. Ide adod a pénzem, vagy
tönkreteszlek, pluszba még egy szép kis pert is indítok. - iszonyú kegyetlen, volt,
amiket mondott, de így legalább apjának se fog hiányozni. Magának is próbálta
megkönnyíteni a búcsút, de ez a rész nem volt hatásos, csak nehezített rajta,
hogy saját apját fenyegeti.
    Michael nem akarta elhinni lánya szavait. Jen azonban semmi jelét nem adta
annak, hogy blöffölne.
- Rendben van, megkapod. - mondta végül apja, ezzel alátámasztva azt az
állítást, hogy mindene a cég.
  Elővett egy csekkfüzetet, ráfirkantott pár dolgot, majd lánya kezébe nyomta.
- Vigyázz magadra, és kérlek, minél előbb jelentkezz, hogy merre vagy!- Mike –
on semmiféle érzelem nem látszott, kivéve a szemében. Ha a lány belenézett
volna, megláthatta, apja valódi érzéseit. De nem tette.
- Örültem- Jen csak ennyit mondott, azzal hátat fordított és sietős léptekkel
hagyta el az irodát. Túl könnyű volt, valahol mélyen remélte, hogy apja
marasztalni fogja, bár azok után, hogy megfenyegette, nem érti, miért vár el
ilyeneket Mike-tól. - Jót csevegtünk! - Mosolygott az asszisztensre, majd
beszállt a liftbe és elhagyta az épületet.
  Michael, sokáig állt mozdulatlanul ott, ahol lánya hagyta. Most tudatosult benne igazán, mennyit is jelent neki.
  Pont,a mikor már késő...
- Uram, bocsánat! Fél háromkor vendégei lesznek. - szólt halkan a középkorú
asszisztens.
- Köszönöm, Bertha! Egy pillanat! - letörölt egy kósza könnycseppet, vett egy
mély levegőt, és a munkájának szentelte innentől kezdve az idejét.
  Mintha, újra élné felesége halálát.
  A következő ügyfelei, úgy fél órát lehettek nála, de aztán belátták, hogy ezen
a napon haszontalan a megbeszélés, mert Mr. Smith gondolatai, teljesen
máshol jártak. Jenna-n gondolkodott. Úgy érezte az, hogy lánya elment, nem
adna okot arra, hogy ennyire frusztráltnak érezze magát. Hisz máskor is utazott
már így! Pénzt is kért, de ennyire még soha nem volt még elutasító. Nagy baj
lehet. Hiszen… Biztos csak a düh beszélt belőle.
 Ám rá kellett döbbennie, hogy nem ismeri lányát.
Irodájában ülve szivarozott és az üvegfalon keresztül nézte, a hatalmas New Yorki
forgatagot.
  Próbált nem gondolni Jen-re, de nem ment. Eddig bármit kért, Mike,
szívesen adta meg neki, de ez a mostani alkalom, úgy hatott, mintha valamit
lezárnának.
  Ebben a pillanatban, nagy hangzavar hallatszott az előcsarnokból, a
következő pillanatban pedig, Benjamin rontott be az igazgató székhelyére.
Nagyon dühösnek tűnt. Ő is utált ide járni, akárcsak húga bár ő kicsit más okok
miatt. Ő, amikor csak ide jött, órákat kellett várnia arra, hogy két mondatot
válthasson apjával, mert utána rohant tovább az Igazgató és ez, mindig is
frusztrálta a fiatal fiút, de nem szólt. Csak remélni tudta, hogy apja egyszer csak
észreveszi, hogy ő is a világon van.
Most azonban semmi ilyesmit nem érzett. Nagyon dühös volt.
- Mondd, hogy csak szó-beszéd az, hogy Jenna megkapta tőled azt a pénzt, amit
anya ráhagyott! - Benjamin remegett az elfojtott indulattól. Hinni akarta, hogy
vicc, de tudta, hogy nem így van. Apja semmit nem mondott, csak szívott egy
mélyet szivarából és visszafordult az ablak felé. Talán Jennát kereste a
szemével. Ő maga sem tudta igazán, bár ilyen magasságból nevetségesnek tűnt
ez az ok.
- Te nem vagy normális! Tudod te mit tettél?- Úgy látszik Becca halála, egész
lavinát indított a Smith családban. Mindenki kifordult magából, Ben soha nem
merne ilyen hangnemet használni apja jelenlétében, főleg nem vele.- Azt
hittem legalább ő jelent neked annyit, hogy figyelemmel követed az életét. Az
egy dolog, hogy nem nagyon beszélsz egyik gyerekeddel sem, de azt se tudod,
mi történik velük! Mondd csak milyen apa vagy te? - Megvetés volt a fiú
hangjában. Félt. Félt attól, hogy ezzel a cselekedettel apja elintézte, hogy Jenna
soha ne akarjon többé haza jönni.
- Megfenyegetett. - Hangzott a halk válasz. - Azt mondta tönkre teszi az egész
vállalatot, ha nem adom neki oda azt a pénzt.
- Ez valami rossz vicc ugye? - ez meghaladta a képzeletét. Nevetségesnek tűnt
az egész. Apja azonban továbbra is csak kifelé bámult az ablakon. - Elhitted
neki? - szünetet tartott, de a válasz most sem érkezett. - Tudod mit tettél te?
Cserbenhagytad! - Michael értetlenkedve fordult fia felé.
Benjamin kínjában felnevetett. Apja ennyire fafejű lenne? Csalódott magában
is és apjában is. Magában azért, mert 21 év kellett ahhoz, hogy rájöjjön, Mike
mennyire nem törődik velük.  Mindig is remélte, hogy valamilyen szinten legalább figyeli
őket, vagy ha őt nem is de Jent legalább igen.
  Hát tévedett.
- Választhattál volna. A fenyegetőzés nevetséges, nem tette volna meg. Bár
ezek után, megérdemelnéd, hogy tönkre menj. Választás elé állított, még ha ő
maga sem tudott róla: Ő vagy a cég. - gúnyos mosoly jelent meg a fiú arcán,
ezzel leplezve fájdalmát és döbbenetét. Fájdalmát, mert ilyen viselkedésre nem
számított apjától, a döbbenet pedig, azért, mert csak most értette
meg igazán húga jellemét. - Elbuktál. - tette hozzá keményen. - Hagytad
elmenni!- Ben egyre jobban hergelte magát. Tudta: nincs nagy valószínűsége
annak, hogy húga haza jön. - Hagytad elmenni!- kiabálta. -A kurva életbe!- A fiú
tudta, hogy ez nem teljesen apja hibája. Ha ő nem adta volna ezt az ötletet
Jennek, talán soha nem ment volna el. Hiába. Bármit is vágott a fejéhez a lány,
tudta, nem gondolta teljesen komolyan. Nagyrészt magát hibáztatta a dolog
miatt, apján azonban így tudta legjobban leverni azt, hogy nem törődik a
gyerekeivel. Talán ha így vágja a fejéhez a dolgokat, észhez tér.
  Michael csak döbbenten állt és maga elé meredt. Most tudatosult benne
igazán, mi lehet tettei következménye.
-Igazán gratulálok!-Ben tarkóján kulcsolta össze kezeit, nyugtatás képpen. -
Meghalt a barátnője. Erről sem tudtál gondolom. Teljesen összeomlott. Most
pedig a kezébe nyomsz kb. 200 ezer dollárt. Csak remélni tudom, hogy nem
drogra költi…- Ben folytatta volna, de apja közbe vágott.
- Meghalt a barátnője? Amikor itt volt úgy tűnt minden rendben vele. –
Hallatszott a sajnálat a hangjából. Ennyire nem ismerné a saját lányát? Még azt
sem veszi észre, hogy ha ekkora baj lenne? Ilyen rossz apa lennék? Tette fel
magában a legegyértelműbb kérdést.
- Hát ahhoz nem nagyon kell erőlködni senkinek sem a magánéletedben, hogy
ne vedd észre…- Motyogta Benjamin. – Soha nem nézel rá! Mindent meg kap,
kinyalod a seggét is, de rá nem tudsz nézni! Ő a lányod! Anya meghalt! Miért
nem tudja ezt senki elfogadni ebben a rohadt családban? MEGHALT! Nem lehet
visszahozni. Anya halála, rádöbbentett arra, hogy bármikor meghalhatunk. Mi
pedig, ahelyett, hogy kiélveznénk az együtt töltött perceket, nem is beszélünk
egymással szinte soha. Miután Ő elment, Jennel heteken át vártunk, hogy haza
gyere vacsorára és leüljünk úgy vacsorázni, ahogy Anyával tettük. Mint egy
család. De soha nem jöttél. Én pár hét után, elfogadtam. A tanulásra
koncentráltam, hogy megfeleljek neked. 14 voltam és szülők nélkül nőttem fel!
De azért még is csak vártam, hogy azt mond büszke vagy rám. De még a
szalagavatómon is amikor megjelentél, csak gratuláltál és elmentél, mert
persze dolgoznod kellett. Soha nem foglalkoztál velünk igazán. – Benből elő jött
a sokévi sértettség. - És Jennek rosszabb volt. Ő nem adta fel olyan hamar, mint
én. Hónapokig várt, megterített minden este és mindig csak azt mondta „ ma
megígérte, hogy jön. Hidd el ma itt lesz.” , és Ő csak ült és várt. Éjfél körül haza
állítottál és kérte, hogy gyere enni. Te pedig anélkül, hogy ránéztél volna, oda
vetetted, hogy már ettél és mész lefeküdni. Semmi több. 12 éves volt az
istenért! Még remélte, hogy nem veszett ügy. Ám hamar fel kellett nőnie és
rádöbbennie, hogy bármit megkaphat, de azt, ami a legfontosabb számára nem
kaphatja meg újra. A családunkban nem. Tudod mi az? Hát, persze, hogy nem…
A szeretet, összetartás… De te honnan is tudhatnál ezekről. - Ben a sírás
határán volt. Hiába zúdított apjára sok mindent, csak magában keltett
bűntudatot vele. Hiszen ő sem foglalkozott húgával! Mivel jobb, ő apjánál?!
Mr. Smith faarccal bámult kifelé az ablakon. Ennyire szörnyű lenne?
Benjamin fel alá járkált és próbált megnyugodni.
-Tudod te… Tudod te egyáltalán, hogy mi történik a gyerekeiddel?- Még mindig
nem akarta elhinni, hogy apja mennyire nem vesz részt gyerekei életében. -
Becca meghalt. - Mondta csendesen. Michael felé fordult és értetlenkedve
meredt rá. A fiú már kínjában nevetett. Ez nem lehet igaz. Egy apa sem lehetett
ennyire… ennyire… Nincsenek erre szavak. – Rebeca az, akit az előbb
említettem. Túladagolta magát. – magyarázta fásultan apjának.
- Túladagolásban? Mit keres Jenna egy drogos közelében! Ennél jobb nevelést
ka…- Mike magához tért, és felháborodva meredt fiára. Befejezni azonban nem
tudta a mondatot.
- Csak azt ne mondd, hogy jobb neveltetést kapott. Ne nevettes! Semmilyen
nevelést nem kaptunk! Semmit nem hallottál abból amit az előbb mondtam?
Jellemző. - Benjamin lemondóan meredt maga elé.
- Akkor is! Az én lányom, hogy került drogosok közelébe?- Kötötte az ebet a
karóhoz Michael.
- Hogy Jenna mit keres a közelükbe? Te csak az óvadékokat rakod le, azt már
nem nézed, miért van a rendőrségen a lányod? Ja persze… Azt is Bertha intézi.
Jennek mit mondasz, amikor idehívatod a balhék után? Jajj, de csúnya dolog
volt ne tedd többet?- Na, jó ez már abszurd. És én még azt akarom, hogy ő
legyen rám büszke?!
- Elmondok neked valamit, amit rajtad kívül szinte mindenki tud: A lányod
drogos. Évek óta lövi magát, te pedig most adtad meg neki az egyenes utat
arra, hogy úgy végezze, ahogy Becca. - Elege volt, csak el akart tűnni innen.
Kifelé indult, az ajtóban még visszafordult. – Gratulálok, remek munkát
végeztél. Reménykedj, hogy életben marad vagy, hogy ha meghal,
megtaláljanak minket, hozzátartozókat, mert hamis személyit használ. Még
nincs 21, még mielőtt megkérdeznéd.
  És Benjamin aznap másodszorra érezte
olyan nyomorultul magát, mint anno anyja elvesztésénél.
Mikor a fiú után becsukódott az ajtó, Michael, meghazudtolva nyugodt
természetét, földre söpört mindent, ami volt az asztalán.
Nézzenek oda! Ennyit a nagy emberről... Még a gyerekeidet sem tudja nevelni…
Azt sem tudod, mit csinálnak! Drogost neveltél az egyikből! És mind a kettőt
eltaszítottad magadtól!
  Smith mindig is utálta a lelkiismeret furdalást. Attól akart szabadulni egész
életében. Meglazította nyakkendőjét remélve, hogy elmúlik a fuldoklás érzete,
bár ez hiú ábrándnak bizonyult. Máskor tökéletes és ápolt külseje, csapzottnak
hatott.
 A családjuk szétszakadt. Mindenki egyedül maradt.
Mike, fogta a kocsi kulcsát és kiviharzott az irodából.
- Uram, jól van? Hová megy? Fél óra és megbeszélése lesz!- Bertha nem értette,
mi történik ma. Mióta itt dolgozik egyszer se fordult vele elő, hogy főnöke este
9 előtt elment volna. Főleg nem ilyen állapotban.
- Mondja le az összes mai programot… Mondja meg, hogy gyengélkedem. - Meg
sem várva a választ viharzott a liftbe, és meg sem állt a kocsijáig.
Innentől kezdve napját azzal töltötte, hogy New York utcáit rótta, lánya után
kutatva.
De már késő volt. Jenna messze járt.

Ben